Vadásszunk ártatlan utaskísérőkre! – Van lejjebb, HVG?

Megvádolt személyzet, elfeledett trágárkodás, személyes becsületbe gázoló cikk az egyik oldalon, kevésbé feledékeny utastársak nyilvános bejegyzései a másikon. Még a magyar sajtóban sem mindennapos az az előadás, amelyet a HVG illetve a hozzá szorosan köthető utasok produkáltak a minap.  Ahogyan egy közszereplő megítélését hatalmas olvasótábor előtt képes kikezdeni egy olyan ügy, mint az erős férfiak és a pozíciójukban gyengébbek közti erőszak,  pontosan így rájöttek az újságírók, hogy a közönség vevő az erős cégek és a “gyenge” ügyfelek közti konfliktusok szaftos tálalására. A dolog lényege meglehetősen bulváros, vagyis kevésbé a valóság, mint az olvasószám. A kattintás az igazi hajtóerő de előfordulnak a személyes bosszúk is, ami valahol a médiacsinálás alja, bár ezt félve írom le, mert nem tudjuk, a jövő milyen meglepetéseket tartogat még e szakmában. A média véleményformáló ereje általában bármelyik szereplőnél nagyobb, így végül az “igazság” az lesz, amit a sajtó igaznak akar láttatni. Ha a sajtó hamisan, ellenőrizetlenül vádol vagy megrágalmaz valakit, akkor is. Különösen felháborító, amikor nem közszereplőt állít pellengérre egy bulvárlappá silányult országos orgánum, hanem egy jogérvényesítésre korlátozottan képes külföldi alkalmazottat.

Családi lap a bosszú eszköze?

Pár napja turnézik a magyar médiáben egy “horrorisztikus” történet, amely szerint egy család még szombaton a Ryanair Barcelona – Budapest járatán olyan szóbeli konfliktusba keveredett a légitársaság személyzetével, hogy a “főhőst” végül leszállították a gépről. A történet kulcsa az egyébként széles körben ismert Ryanair csomagszabályzat, amely előírja a kisméretű csomagok lábtérbe helyezését, miközben a nagy poggyász kerül a fej feletti tárolóba.
A történet egyik főszereplője Szauer Judit, aki hosszú és egyoldalú posztban ecsetelte a facebookon a történteket, miszerint  az utaskísérő ordított, és ő csak megvédte édesapját, majd a rendőrök elvezették. A személyzetet de facto hamis jegyzőkönyv felvételével vádolja.

A Facebook posztot aztán annak rendje és módja szerint megpörgették a magyar médiában. Az alapos cikkeiről kevéssé ismert NLCAFÉ pl. egyáltalán nem járt utána a kérdésnek. Szauer Judit posztját készpénznek véve írt az esetről. Annyit érdemes megjegyezni, hogy itt még megjelenik a történetben, hogy a kedves hölgyutas “mi fizetünk ezért a kibaszott szolgáltatásért” érveléssel igyekezett meggyőzni az utaskísérőt, hogy az édesapja szatyra nem az, aminek látszik, és beszéljen velük szépen.
Ugyancsak lehozta a poszt kivonatát a Ripost, amely azért csak vette a fáradságot, hogy a Ryanairt is megkérdezze. Onnan kaptak is választ: “Nem toleráljuk a szabályok megszegését, a zavaró magatartást, és utasaink valamint a személyzet biztonsága és kényelme az első számú szempont számunkra. Ez az ügy most már a helyi hatóságokra tartozik” – írták.” (Hasonló közleményt egyébként ma mi is kaptunk a Ryanair sajtóosztályától.)

A járaton konfliktusba került Szauer családhoz köthető HVG ennél lényegesen messzebb ment.  Egyszerűen kifelejtették a történetből a személyzettel való trágár és sértő kommunikációt, viszont név szerint, a saját közösségi fotójának felhasználásával nyíltan vádolták Sara M. légiutaskísérőt azzal, hogy több utassal is minősíthetetlenül viselkedett, konkrétan üvöltött az édesapával, aki csak egy szatyrot szeretett volna elhelyezni ott ahol egyébként nem szabad. “Ám a légiutas-kísérő ráüvöltött: le vele az ülés alá, itt én parancsolok! “ – írja az egyébként szerzőnév vagy monogram nélkül megjelent cikk.
A boszorkánymesébe illő mondat annyira szürreálisan hangzott, hogy végül megkerestük az ügyben a légiutaskísérőt, mesélje el saját szavaival ami történt.

Fel voltunk készülve, hogy a HVG nem mond igazat, de az eredmény a vártnál is sokkal megdöbbentőbb volt.

A megvádolt Sara nem volt a gépen! …. de az olvasók a HVG-nek hála megtalálták

A stanstedi illetőségű lány megkeresésünkre azonnal segítséget kért. Nyilván egyrészt a nyelvi akadályok miatt, másrészt azért, mert sajnos a HVG nem érezte fontosnak feltüntetni a szerzőt, így fogalma sincs, hogyan lépjen és ki ellen. Nemigen lehet tisztában a lány az úgynevezett független magyar sajtó működésével sem, már amennyiben egy személyes célra felhasznált országos lap függetlennek mondható. Sara kifejezetten megkért, hogy segítsünk a nevét tisztázni, segítsünk megkeresni a szerzőket. Megmutatta nekünk havi rosterét is (magyar zsargonban beosztás, “műsor”), amelyben pontosan látható az otthoni készenlét STN (Stansted) bázison, illetve az, hogy Sara Barcelona környékén sem járt a HVG által közölt napon és azóta sem!

Itt azért megállnánk egy pillanatra. Képzelje el magát a kedves olvasó, amikor egy számára idegen ország egyik úgynevezett mértékadó lapjában a saját nevét és képét látja egy botránycikkben. A tehetetlenségen és a dühön kívül mit érezne?
Ehhez képest külön szeretném megjegyezni, hogy Sara nekünk, egyetlen rossz szót nem szólt sem az utasokra, sem a magyarokra, de még a HVG-re SEM!
Viszont sorban küldte át az őt megtaláló olvasói üzeneteket, ahol azért repkedtek az indulatok. Több screenshotot is küldött nekünk de az egyik olvasó által angolul indított “beszélgetés” különösen tanulságos:

“Te mocsok! Hogy mered úgy kezelni az embereket, mintha a legutolsók lennének a Földön? Ezt tanítja a Ryanair? Te akartál ilyen cégnél dolgozni. Gratulálok, szállj vissza a földre! Remélem valaki megbüntet téged meg a BCN-BUD személyzetet. Pofátlan! Nem is értem, hogy tudsz emberekkel így bánni aztán meg nyugodtan aludni. Remélem  egyszer neked is részed lesz ilyen bánásmódban. Minden rosszat neked …

Nézd, hülyegyerek
Először is nem járok Barcelonába
Nem járok Magyarországra
Másodszor is szeretem a munkámat
És nem tudom, ki írta ezt a szemetet, de ez abszolút nem igaz
Szombaton nem repültem, hanem otthon voltam
Érted?
Szeretem az utasaimat és a munkámat, és az emberek akik ezt írták, mehetnek egyenesen a bíróságra
Mert belegázoltak a becsületembe
És nem tudom, melyik volt az a mocsok, amelyik ezt kitalálta

OK…. világos

Nem is Barcelona a bázisom!

Bocsáss meg a zavarásért
Sajnálom a vádaskodást

Igen, de mindenki ezt a szemétséget gondolja rólam …”

Ez a kiragadott egyperces bepillantást ad az érthető indulatokon túl az egyenruha mögötti, munka közben nem elmesélhető, teljesen emberi motivációkba, ami nem sokat változott a hosszú idők óta. Sara-t nem kell félteni azért, ezt tisztán látni. De egy utaskísérőnek nem az a dolga, hogy a pihenőidejében bosszúszomjas magyar újságírók után takarítson a magánlevelezésében. Ezen a ponton nehéz objektívnek maradni, főképp hogy lapunk épp az ilyen selejtes HVG cikkhez hasonló munkák okán pont azért jött létre, hogy a lecsúszó hazai újságírást kikerülve tisztességgel írjunk a repülőszakmáról.

A HVG-ben és a magyar neten nehezen tájékozódó Sara-nak megadtuk az ügyben érintett újságírók, illetve a személyes ügyben felhasznált lap  felelős kiadójának, Szauer Péternek nyilvános eléréseit is. Sara ennek alapján indult el, mi pedig telefonon és emailben kerestük a HVG-t, hogy távolítsa el a becsületbe gázoló anyagot. Ezidáig nem kaptunk választ, de Sara nevét leszedték.

A történetnek természetesen nincs vége. A Ryanairt több vonalon kerestük, hogy az incidens valós alapjait segítsen kideríteni, de ez már Sara-t nem érinti, nem érintheti.
Igyekszünk az ügyben segíteni, ha és ameddig az szükséges. Természetesen az utaskísérőnek személyesen is jogában áll az adataival nagy nyilvánosság előtt elkövetett visszaélés miatt, és az újságcikk nyomán őt zaklatók miatt eljárásokat illetve pert indítani a HVG ellen. Információink szerint a Ryanair is mögötte áll az ügyben.

Őszintén kíváncsiak vagyunk hogy amikor a HVG nem egy pártról terjeszt hamis információt (emlékezetes videóhamisítási ügy) ország-világ előtt, hanem “csak” egy tisztességesen dolgozó, mit sem sejtő utaskísérőről, annak milyen következménye lesz.

A sztori másik fele azért igaz? 

Szauer Judit a barcelonai incidensről szóló posztot eredetileg nyilvánosan is közzétette, illetve a Facebook egy zárt csoportjába is bemásolta azt “sohatöbbetryanair” hashtaggel, kérve, hogy akik látták az esetet, keressék meg őt, illetve osszák meg posztot. A zárt csoport itt megtévesztő lehet, lévén egy 370.000 követőt magáénak tudó csoportról beszélünk. A siker nem, maradt el, ugyanis több utas jelentkezett, aki végigszenvedte a szatyorügy miatti késést.
Más kérdés, hogy sorban érkeztek azok a reakciók, amelyek szerint a kedves utas eltávolítása előtt nem egészen az történt amit ő állít.

 
Akadt azért támogató poszt is. Az egyik kommentelő amúgy magyaroschan leköcsögözte az utaskísérőket. Rengetegen szidták a Ryanairt úgy általánosságban, viszont ők nem utaztak a járaton. Szauer Judit édesanyja az ügyben érintett, és szintén a HVG szerzője. Ő így emlékezett a facebookon;

Az utazomajom.hu egyébként ugyanerről egészen korrekt anyagot közölt. Ők is figyelték a Facebookot és egy egészen érdekes válaszposztot csíptek el:

” A repülő hátsó ajtaja nem volt nyitva, így elöl szálltam be, annak ellenére, hogy a 33-as sor volt az enyém, ami az utolsó. Én csak rövid ideig voltam közel hozzájuk, éppen, amikor a papa elállta az utat mert szatyrozott. A légiutaskísérő normálisan szólt neki, hogy nem rakhatja fel oda, a többi csomagnak kell a hely. Az úr nem foglalkozott vele és próbálta tovább gyömöszölni. Mi továbbra is vártunk, hogy tovább haladhassunk. Ekkor a légiutaskísérő kivette a kezéből, talán ráncigálták is egy kicsit a zacsit. Közben a magyar trió egymás közt magyarul beszélt. Az anyuka kérlelte a papát, hogy engedjék el a sztorit, “úgysem utazunk ezekkel soha többet”. Ilyen, és még ehhez hasonló mondatok közepette leült a papa, és én hátra tudtam menni a helyemre. Kiabálást nem hallottam, csak bemondták 20 perc múlva, hogy nem tudunk indulni a probléma miatt. Én úgy ítélem meg, hogy a Ryanair helyesen járt el.” 

Szauer Judit facebook lapjáról eltűnt végül az egész panaszos bejegyzés – legalább is a nyilvánosak közül, amit nehéz nem úgy értelmezni, hogy sajnos nem azt írták a tanúk amit ő szeretett volna … Ez nyilván nem jelenti azt, hogy eldőlt az igazság sorsa, tehát az ügy ezen a vonalon még nyitva van.

A MUSIC FM mélyrepült egyet szellemileg

Bochkor Gábor kifejezetten elemében érezte magát, amikor a tegnapi Önindítóban ítélkezni kellett az utaskísérőkről Szauer Judit posztja alapján vagy annak ürügyén. Ők sem néztek utána, hogy valójában a HVG-hez szorosan köthető, a világban tájékozatlannak egyáltalán nem mondható utasokról beszélünk. A műsorban az utaskísérők kapcsán Bochkor szájából elhangzott, hogy idiótáknak (sic!) volt kitéve az utas a fedélzeten, hogy egyre durvább a légitársaságok, illetve konkrétan a Ryanair viselkedése, és egy nagyívű megállapításként az is, hogy “minden jöttmentet” felvesznek légiutaskísérőnek.
A Légiközlekedés facebook csoportjából egy olvasó beküldött pár ellentétes értelmű utasposztot Szauer Judit történte kapcsán, amelyeket megemlítettek a mősorban. A történet végkicsengése mégis a társaságok és az utaskísérők kvalitásainak egyoldalú leminősítése volt. A Szauer Juditnak ellentmondó posztolókkal szemben felvetették, hogy azokat a Ryanair küldte…
Nem szeretnék mindezek után azon polemizálni, hogy műsorvezetőket hova, milyen kvalitásokkal vesznek fel, de a gondolat azért felvetődött…

Akarunk reálisan olcsó cégeket vagy olcsón akarunk drága szolgáltatást?

Mindez természetesen már nem Sara ügye. Információink szerint a Ryanair eljárást vagy eljárásokat kezdeményez a HVG illetve a rádió ellen is. Igazából nekünk nem tisztünk a céget megvédeni, nem is szeretnénk ebbe belefolyni.  A HVG ügyét sem rágjuk itt tovább. Azt gondoljuk, hogy az ilyesmi a médiahatóság és az igazságszolgáltatás hatásköre immár.
Ugyanakkor azért külön érdemes foglalkozni azzal, hogy tömegközlekedési árakkal versenyző diszkont légitársaságoktól mit lehet elvárni. Lesz is cikkünk e témában, de a lényeget érdemes tömören tisztázni;
A hagyományos konfigurációban 150-160 személyes repülőgépeken 180 turista utassal operáló cégek ugyan képesek olcsó jegyekkel működni, azonban a fedélzeti csomagszabályok nem öncélúak. Miután az olcsósághoz hozzátartozik, hogy lehetőleg nem adunk fel csomagtéri rakodást igénylő poggyászt, a fedélzeti tároló igenis megtelik a nagyobb csomagokkal, a kisebbek a lábtérben viszont elférnek. Erre felhívják a figyelmet a diszkontcégek, így a Ryanair is.  Amikor megvesszük az olcsó cégek jegyeit, szerződést kötünk ahogy szerződést kötünk egy megrendelés útján a limuzinszolgálattal, a taxicéggel vagy a  BKV-val is. Az elvárásokat és a szolgáltatásokat ennek megfelelően kell fejben szinkronba hozni. Ha egy városi buszra olyan dologgal akarunk felszállni, aminek a szállítását a szabályzat nem, vagy nem úgy engedi, ahogyan mi tesszük, a sofőr le fog minket szállítani. És hiába próbál Bochkor Gábor a trágár stílusú kommunikáció mellé állni, miszerint azt nem tiltja semmi, érdemes ebben az ügyben is tanulmányozni a szabályzatokat, hamár a kedves hölgyutas magasan képzett kommunikációs szakember létére megengedte magának az úszéli hangnemet.
Hozzá kell tenni, hogy a diszkontok olcsóságához az is hozzájárul, hogy a 180 fő mellé csak annyi utaskísérőt vezényelnek, amennyit a biztonsági szabályok előírnak. A gépen lévő tömeg egyéni elképzeléseit a szabályokról kevés utaskísérő igyekszik kordában tartani. Ez nem jó vagy rossz, hanem egy állapot amit elfogadunk, mikor velük utazunk, nem egy zászlós vagy egy magángépes légicéggel. Ehhez hozzátartozik egy szűk fordulóidő a diszkonton, ami szintén az idősatut szorítja tovább. Nincs idő alkudozni. Felmerült, hogy miért nem megy ki a kapitány intézkedni. Nos itt ismét emlékeztetnünk kell a nagyon szűk fordulóidőre, és a pilótafülkében folyó munkára. Emellett nem feltétlenül hasznos, ha az utas csak a gépparancsnoknak engedelmeskedik. Rossz gyakorlatot, rossz beidegződést szül. És sajnos ez a tendencia is érezhető levegőben és földön egyaránt. Küldje a főnökét, küldjön supervisort, managert, kapitányt, igazgatót (!). Mindez nem vezet előre, ellene hat a gyors és olcsó szolgáltatásnak. A dolgok szakmai irányítása persze a cégek dolga, de utasként nem árt belegondolnunk mindebbe.

Ha az utas ellenáll a szabályoknak, és akár csak a gép indulási idejét veszélyezteti ezzel, céges utasítások és hatósági szabályok alapján a cég megtagadhatja az utazást. Mint a kommentekben olvastuk, az utasok ez esetben végigülték az incidenst, de könnyen fordulhat úgy, hogy még ők is hajtanák a járat indulását.
Nem köteles a személyzet eltűrni sem az inzultust sem a molesztálást sem semmilyen olyan dolgot ami a munkáját zavarja. A társaságok külön kiemelik, hogy a többi utast zavaró viselkedést sem tolerálják. A mai világban trendi lett az utazási szabályokat lerúgni magunkról, de ez nem vezet sehova.

Ha valóban sáros a légitársaság

Nem szabad elmennünk természetesen a légitársaságoktól elszenvedett valós atrocitások, szakmaiatlan helyzetek mellett. A problémák rendezésére nemcsak a verbális karate áll rendelkezésre. Amennyiben úgy érezzük, hogy az alkalmazottnak nincs igaza, a szolgáltatás megzavarása nélkül jelenthetjük a problémát. Legtöbb helyen kötelező a névtábla, kitűző, de mindenütt köteles azonosítani magát a légitársaság alkalmazottja, akivel az ügyfél kapcsolatba került.
Egy tisztességesen megfogalmazott panaszlevélből még jól is kijöhetünk. Ha netán jegyvisszatérítési problémánk van, erre is vannak szakosodott cégek. A helyben, hangerővel és trágársággal kezelt probléma csak újabbat szül.
A nem nyilvános panaszlevél mindenképpen praktikus, mert ha véletlenül úgy utazunk, hogy saját újságunk van, és azt vonjuk bele az alkalmazott elleni nyilvános megtorlásba, akkor csúnyán lyukra futhatunk.

Mindenesetre kíváncsian várjuk a HVG nyilvános bocsánatkérését Sara M. légiutaskísérővel szemben, méghozzá nem egy eldugott kis félsorban, hanem egy tisztességes cikkben.
Ha még maradt valami sajtóetikai érzék, vagy minimum emberség a lapban, akkor ezt megteszi magyarul és angolul, hogy Sara is értse…

– PJ –

UPDATE: 

Ennyire futotta a helyreigazítás és a bocsánatkérés Sara nevének meghurcolásáért …
Az amúgy már nemigen olvasott cikk végére a személyes adatok levételekor kikerült három sor – magyarul. “Gratulálunk” ezúton is a HVG teljesítményéhez: