Szép ez, de mit látunk valójában?
Látványosságként újra és újra találkozhatunk a fenti népszerű videóval az interneten, ám arról kevés szó esik, hogy a cikázó vonalak valójában mit is takarnak. A NATS a brit Nemzeti Légiforgalmi Szolgálatok angol rövidítése. A légterek optimális kihasználását célzó elemző projektjük keretén belül készült a látványnak sem utolsó anyag. A képeken minden részletnek jelentősége van. A filmen szereplő nyári hétfők erős napot jelentenek a légiközlekedésben, és mint látjuk, brit repülőterek ki is veszik a részüket a forgalomból.
A videó elején az Atlanti Óceánon átívelő keleti irányú járatok jönnek Európa felé. A legerősebb mozgás onnan estefelé indul, a gépek így az éjszakát az óceán felett töltik. Az USA keleti partján zárul egy üzemnap a reptereken, Európa még jórészt alszik. Mire a gépek átérnek, már dereng a hajnal az Öreg kontinens orosz és skandináv részein, Ázsia felől pedig szintén erős hullámban érkeznek a járatok. Közép- és Nyugat-Közép-Európa felett erősödik a forgalom, végül az egész koninens felélénkül. A képen a koordinált világidőt az UTC-t vagy “Zulu” időt mutató óra már a 9-12h intervallumot mutatja, mikor részletesebben látjuk a Brit-szigetek feletti óceáni forgalmat. Itt jól látható az is, hogy az Európából nyugati irányban közlekedő gépeknek az óceán felett északabbra jelölik ki a transzatlanti folyosókat. Ennek okaival majd külön foglalkozunk. Jól látható viszont, hogy a kontinens felett még “kusza” vonalhálózat a víz felett mindkét irányban nagy oldaltávolságú párhuzamos folyosókra vált. Ezzel és a követési időközökkel biztosítható a forgalom biztonságos elkülönítése ott, ahol a repülőgépek a földről közvetlenül nem követhetők a radarképeken.
A déli-délutáni csúcsban a London környéki repülőtereket láthatjuk, benne természetesen kiemelt helyet kap a Heathrow és Gatwick repülőtér gépáradata. Érdemes megfigyelni a délután háromkor távolabbi nézetre váltó képen a fő célirányoktól eltérő, magányos pontocskák vonalát. Láthatunk itt körbe-körbe mozgó gépeket, amelyek forgalmi okból a nagyobb repülőterek előtti légtérben várakoznak (holdingolnak), de vannak egyetlen kör, esetleg kisebb útvonal lerepülése után az induló reptérre visszatérő gépek, amelyek vagy berepülést végeztek, vagy kiképzési, szabadidős céllal voltak a légtérben. Ezek nem részei a klasszikus kereskedelmi légiforgalomnak de az irányító szolgálatok őket is látják az azonosító jeleik (transzponderük) alapján, hiszen a repülésbiztonság ezt meg is követeli.
A délutáni – esti forgalomban aztán visszatérünk a “világűrbe” és egyszerre láthatjuk a spanyol partok felett Nyugat-Afrika és Dél-Amerika irányába tartó vonalakat, a nyüzsgő Európát a Közel-Kelettel és Ázsia más részeivel összekötő vonalakat Közép-Európa felett, illetve a skandináv, izlandi és más északi járatok vonalait. Jól látható ugyanakkor az egész videóban, hogy még mindig jellemzően meghatározott útvolanrendszerben mozognak a jártok. A nagy repülőterek irányába szintén egyfajta gyülekező koreográfiát, vagyis eljárásokat követve repülnek, mintha megannyi autópálya körgyűrűbe tömörülnének. Mindez időben és energiában is pazarlás ahhoz képest, hogy a repülőgépek igazán képesek az optimális, direktebb útvonalakon való közlekedésre. A filmet készítő NATS az egyik nagy szorgalmazója a problémát kezelő légtér-modernizációnak. (Ugyanakkor Magyarország illetve a HungaroControl volt az első Európában és a Közép-európai Funkcionális Légtérblokkban, amely az útvonalakhoz való kötöttséget eltörölte, hozzájárulva ezzel az optimálisabb tervezéshez, a járatok pontosságához, a rövidebb repülésekhez és a légiforgalom környezeti hatásainak csökkentéséhez.)
A videó utolsó képein a belső, esti kontinentális forgalom gyérül és már ismét a beérkező transzatlanti irány erősödik. Jól láthatjuk, hogy Európán kívül is nagyon intenzív a repülés. Az Eurocontrol múlt évben kiadott iparági trend elemzése szerint a kontinens felett a nyári hónapokban napi 30.700 járat üzemelt 2015-ben, A világ teljes kereskedelmi légiforgalma ekkor már átlépte a napi 100.000 repülést is.
– PJ –