Ha Malév … – Gondolatok hat évvel később

Ha Malév, akkor jól emlékszem, kiskölökként mennyit néztem budaligeti kertünkből a felhők alatt inkább kormos, feljebb már  fehéresebb csíkot rajzoló, áthatóan zúgó gépeket az égen.  A felhők alatt azok jöttek, amelyek Ferihegyre igyekeztek, vagy onnan indultak épp. A pályairányok akkor is rajtunk vezettek keresztül.

Ha Malév, gyerekkorom felnőttjei jutnak eszembe, akik dugattyús Iljusinokról és Tevékről meséltek még akkor. A saját közvetlen gyerekkori emlékek pár integetésben maradtak meg a teraszról. És azon gyerekek közé tartoztam, akik azért szerettek a Vidámparkba járni, mert onnan már egészen jól lehetett látni a gépeket. A Nemzetközi Vásár látogatásokat is hasonló okból szerettem. Aztán ahogy cseperedtem és önállóan közlekedtem már Pesten,  jöttek a sokkal személyesebb emlékek.

Ha Malév, akkor tanítás után (és néha helyett) megvettem az Engels téren a gyorsbuszjegyet, és eljátszottam a gondolattal, hogy majd Ferihegyen becsekkolok én is valamerre…

Ha Malév, akkor gimi után mégsem lettem formatervező iparművész, de pont szembejött egy hirdetés: felvételt hirdetnek repülőműszaki pályára továbbtanulóknak. Ez volt életem döntése. Ettől kezdve már állandóan a reptér körül ólálkodtam, ha volt ott dolgom, ha nem …

Ha Malév, akkor úgy jártam a főépületbe, mint más templomba. A visszhangban persze nem orgona szólt, hanem távoli légcsavarok és gázturbinák moraja. Kórus helyett egy-egy angyalhangú lány szólt az atmoszférából: A Malév 801-es járata Berlin felől …  Attention please …. This is the final call for … Kérjük Athénbe induló kedves utasainkat … És a nyári szél a teraszon összevegyítette a kerozin illatát az akkoriban még elegánsan öltöző utasok és hozzátartozóik parfümjeivel…
A repülőgépek illata ezután a levegővétel része lett, hiszen az első reptéri munkahelyem a Malév hangárja volt…

Ha Malév, akkor itt lettem pelyhedző tollú indiánból férfivé. Tanultam, hogy nem attól jó egy szakember, hogy régóta itt dolgozik, hanem hogy sosem hagyja abba a tanulást. Tanultam, hogy a jó pilóta érti a műszak nyelvét és a jó műszaki érti a pilótákét. Tanultam felelősséget, csapatjátékot. És tanultam már ekkor, hogy a Malév nem egy nagy család… Még nem EGY család…

Ha Malév, akkor Balatonlellei üdülő. És kollégák, és gyerekek. És nyarak és rekreációk. És szövődtek cégen átívelő barátságok és szerelmek. De még nem voltunk igazi család.

Ha Malév, akkor persze szabadjegy és hatalmas kapu a világra.

Ha Malév, akkor Utazás kiállítás. A legszebb standok, jó hangulat a pultok mindkét oldalán. Itt az is Malév képviselő volt, aki egyébként nem… Erős márka voltunk az utolsó percig…

Ha Malév, akkor charterek. Megtanítottuk nyaralni menni az országot. Tu-154-essel. Ez a furcsa nevű hölgy a legszebb nő volt a cégnél…

Ha Malév, akkor hajdan voltak nagy felvételek a jegykezbe, az irodákba, és voltak gólyabálok és Tátrai meg Szalagyi disco. És általában voltak nagyon jó rendezvények és koktélhajók akkoriban. És bálok és hangárbuli…. Ezeken igazán akkor érezte magát jól bárki, ha szívesen találkozott más területekkel. Később, ezek az összejárós alkalmak ritkultak. A különböző szakági területek olykor előítéletből, olykor értetlenségből időnként fújtak, irigykedtek egymásra.  Talán már mondtam: még nem voltunk egy igazi család.
(Jó sorsom viszont úgy hozta, hogy ezeket a területeket így vagy úgy bejárhattam, megismerhettem. Az apropó nem volt mindig örömteli, de tanulni itt is szerettem…)

Ha Malév, akkor politika és érthetetlen sakkjátékok, főképp rendszerváltás után. A pénztelenségben is kapun kiügyeskedett pénzek. Olykor arcátlan szerencselovagok, politikai bábuk, kontraszelekció, lehetetlen elképzelések a piacgazdaságról, a légipiacról és benne a Malév helyéről. Privatizációk, melléfogások,  magánbizniszek a cég hátán, ejtőernyősök a székekbe betonozva. Stratégiák és menetrendszerű átvilágítások szép címkékkel. Tanácsadók. Kifizetések. És hiába akadt néhány, a szakmában máig tisztelt kiváló vezető, aki ezek nélkül is látta, merre lenne előre. Főképp hogy sokáig egy sem maradt a helyén. És volt felkészületlen EU csatlakozás. És felelőtlen döntések után nadrágszíj húzás a dolgozókon.

Ha Malév, akkor volt sajtóellenszél. Ahogy mentünk előre az időben, annál inkább. Volt persze mindig mit gyalázni a cégnél, de a sajtó sosem találta el, hogy mit… Amivel kizárólag ártani tudott, azt viszont mindig.

Ha Malév, akkor ezt is kibírtuk. Ha épp háttal ült valaki a kormánynál, a szekeret akkor is toltuk, mert azt a szekeret ugyanúgy Malévnek hívták, ahogy minket is. És gyűltek a viharfelhők hosszú évekig, de mi a felhőket is szét akartuk tolni. Néha már tudtunk is erről okosan beszélni egymással. Földiek a légiutaskísérőkkel, gazdaságiak a pilótákkal, kiszervezett dolgozók a malévesekkel stb. … A cégvezetésekkel nagyon ritkán jutottunk előre. Akikkel tudtunk, már nem voltak a cégnél. Magunkra maradtunk. Én akkor már a többedik szakterületemen, a handlingben képviseltem… A cég neve már nem csillogott úgy… Fluktuáció, munkaidőcsalás, kiszervezés, cinizmus …

Ha Malév, akkor bocsássatok meg nekem… Szomorúan de elhagytam a hajót végül én is. Tudom, hogy mások is, de nem vagyok büszke.  Büszkén senkit nem lehet elhagyni.  Ha igen, akkor nem szerettem.  Én viszont nagyon. Szorított a torkom, mikor jártam körbe a kilépőpapírral, hogy a végén beszélni alig tudtam. Fojtogatott igen, pedig férfi volnék, a fene egye meg …
És akkor azt reméltem legbelül, hogy azért barátok, néha szeretők lehetünk még sokáig …

Ha Malév, akkor viszont ez mégsem örök. Válság van. Hátrálnak a zászlósok, a fapadosok kitartanak. Szándék kéne most. Valódi. Meg hozzáértés és tulajdonosi szemlélet. Meg akárhány párti konszenzus. Egyszerre.

És látod ahogyan adják-veszik a székeket, az embereket és a még repülő madarakat kétes alakoknak. A szárnyak körül pedig fogy a levegő.

Ha Malév, akkor mégis hiszed, hogy az ország szárnyát senki nem szakítja le.

(…)

2012. február 3.

Ha Malév, akkor kérjük kedves utasainkat ne jöjjenek ki a repülőtérre. Ez nem menedékhely – mondja barátságosan a repülőtér jóérzésű kommunikátora.

Mindent megtettünk ….. a fájdalom elmondhatatlan – mondja meggyőzően az aktuális Malév vezér, aki majd még a csőd után is fog játszani néhány kapura a repülőtéri cégközi térben, amit oly jól ismer,  alávágva a megmaradt Malév GH-nak is.

Ha Malév, csak kapkodod a fejed és nem hiszel a szemednek. Nézed a reptéri menetrendet, hallgatod a közelkörzeti reprádiót, kutatod az eget és látod, hogy nincsenek kékfarkúak. Kapcsolod a tévét a másik tévét, az összes rádiót, tekered a híreket a neten…..

És hívod a kollégákat és viszont….

Sírsz …

Sírtok …

Ha Malév, akkor ez az elkövetkező napokban még elő fog fordulni párszor …

Ha Malév, akkor azonnal megindul a politikai mosakodás, mellébeszélés, hazudozás, egymásra mutogatás. “Kész terv” emlegetése az átmentésre, amit viszont azóta sem látott senki, és csontvázazás, mintha nem lehetett volna látni évek óta hogy mi jön.
A repülőtér közben illedelmesen megköszöni pl. az amúgy egyféle géppel repülő Wizznek, hogy “nagyobb kapacitású gépeket állítottak be meglévő útvonalaikra”. És röhögnél rajta, ha nem lenne siralmas a hasbaakasztó mellébeszélés….
És indulnak tovább a méltatlannál méltatlanabb sajtómegnyilvánulások. Akik megmondták előre és akik akkor sem mondták meg, mikor már pontosan tudták…
És egyes újságírók maguk is örülnek, hogy végre kimúlt ez a semmirekellő, “az ő adófordintjaikból” fenntartott cég, amelyik csak néhány balkáni bizniszmennek volt hasznos….

Majd rájönnek. A sajtónak a Malév alatt igen jó dolga volt… Mától már hiába áll oda a jegykezes elé a vasalóállú rádiós celeb, hogy tudja-e ki vagyok én… Nincs ingyen ebéd és nincs jó ismerősöm a kereskedelmi igazgató.

Ha Malév, akkor ez téged itt és most már amúgy sem érdekel.  A cégtől és hamarosan a leánycégektől is elküldött kollégák sajtóképei, az ezernyi dolgozó, a sok száz család viszont annál inkább. Tudod, látod, hogy máshol is nehéz a nemzeti cégeknek, ahol még van ilyen egyáltalán. Mert leginkább már csak nevükben nemzetiek. De vannak.
Nekünk nincs.  Wizz van, de nem kíván nemzeti funkciókat felvállani.  ( Másfél év múlva már de facto nemzeti légitársaságként emlegeti a Wizzt a vezérigazgató, ami persze az üzleti modellben nem jelent változást, de pozícióban igen. )

Ha Malév és ha nem megy tovább, az persze hatalmas bolt az ügyeskedőknek is. Árverezik a cégvagyont. Ki Malév táskákat vesz, ki autókat, ki felvásárolja százszámra a logózott evőeszközt, egyenruhákat, és árulni kezdi komoly felárral – jórészt számla nélkül (“Ha érdekel, üzenj privátban” jeligére a Facebookon).  Ha mindez a dolgozói kártalanításba ment volna, másképp állnánk…

És gyűlnek az igazi hullagyalázók, a retróhiénák. Mindenfajta utánpingált borzalmak jelennek meg bögrén, sapkán, pólón, kulcstartón…stb. Rajtuk keverve a hajdani Malév korszakok, pontatlan színek, ákombákom feliratok, lenyúlt dizájnelemek … Amúgy magyarosch igénytelenséggel, engedély nélkül…. (Ismereteim szerint ma is csak az Aeroparkban működő LKK nonprofit cég rendelkezik hivatalos engedéllyel a Malév arculat felhasználására. )

Ha Malév, akkor mindezen fonákságok, a társadalmi közöny, az árván maradás tehetetlenségében ideje volt összefogni, még ha megkésve is. Már az első napokban ott volt a jel. A gyertyák a terminálon, és az utolsó Malév hirdetés az utasoknak – dolgozói kezdeményezésre a saját fotóikkal.

Lett volna a repülőtéri emlékparknál dolgozói demonstráció is márciusban, de azt a Budapest Airport letiltotta. Később a városban álltak össze tüntetni együtt a különböző területek a bent ragadt pénzek miatt. És egyszerre észrevétlenül többezresre duzzadtak a Malév témájú facebook közösségi csoportok. És elkezdtek előkerülni régi malévesek, nyugdíjasok, dolgozók gyerekei, házastársai…

Ha Malév, akkor ez a sokakat magába olvasztó kis magyar légitársaság holtában, a kékfarkúak utolsó felszállása óta eltelt években tovább formálta a hajdani közösséget. Minden évben legalább ezen az egy napon a világ tájain szétszóródott malévesek egymásra gondolnak és mindarra, amit a repülés, az utasok, a cég jelentett nekik. Az emlékekből, a láthatatlan szakmai és emberi szálakból táplálkozva ilyenkor az Interneten összeáll valami nagyon is látható: az igazi, nagy Malév család.

Fájhat ugyan az érzés, hogy a mi Malévünk történelemmé válik, le is kell vonjuk a tanulságokat.  De ennyi év után ideje hogy átadja a helyét a kesergés egy tisztább, inspirálóbb tudatnak, hogy részei, motorjai voltunk a magyar légiközlekedés valószínűleg legelegánsabb, legfelemelőbb, legmeghatározóbb korszakának.

Ha Malév, akkor tehát mégis inkább tanuljunk meg örülni a büszke összetartozásnak, ami most már elválaszthatatlanul velünk marad, míg csak egyszer magunk is fel nem szállunk örökre…

-PAN-