Hármashatár-hegy újra a vitorlázók otthona! – Kadétok a hajdani MHSZ reptéren?

Sokféle módon mondhatnám a repülés egyik bölcsőjének LHHH repülőterét. Egyrészt történelmi távlatokban is hatalmas nevek, számtalan mai elismert “sas” és rengeteg hajdani típus kezdte itt a rendszeres repülést, másrészt ha szabad szerénytelennek lenni picit, jómagam is itt váltam a repülés “áldozatává”. Kiskoromtól kezdve nekem is meghatározta az életemet a repülőtér. Amikor még nem tudtam, hogy lázadni kell minden repülőgép hangja miatt, ámulva néztem Budaligeten a vontatókat, amelyek mögött ma már öregnek számító típusok szelték az eget a Zsíros-hegy felé, betéve tudtam Simó Willy toborzó füzetkéjét, és természetesen az egyik hidegkúti iskolából (olykor tanulás helyett) bámultam a repüzemet, ahonnan a csőrléseket is lehetett látni, és ahol tagja lettem a modellező szakkörnek. Aztán a nyaranta állandó repülőmodell fúrás-faragást figyelő, mesterkezű mű- és géplakatos nagyapám még mesélt az “öreg” Rotterről, aki el is akarta csábítani őt munkaerőként a csodálatos gépeihez, én meg tapasztalt általános iskolásként jól letoltam, hogy nem ment…

Amikor már önállóan elengedtek a szüleim csatangolni a környéken, Édesanyám azt hitte, bringázni vagyok, ami persze Budaliget és LHHH viszonylatában igaz is volt, de én csak bámultam a gépeket ott is. Persze modellt reptetni is oda jártam, és képzeletben már bent ültem bármelyik repülőgép kabinjában. Aztán gimnazista koromban nekibátorodtam, és egy osztálytársammal elmentünk orvosira lesz ami lesz alapon. Engem a szemüvegem miatt kivágtak, hiszen a Népköztársaságnak nem kellettek szemüveges pilóták, de a szerelem már maradt. Visszajártam Határhegyre folyamatosan, és mint egy tiltott kapcsolat színhelyén, itt érinthettem meg először a szerelem tárgyát is. (…egy Foka 5 volt egyébként – meztelenül…)

És persze folyt az ismerkedés. Szakadatlanul bújtam a szakirodalmat, tankönyveket, ami puszta érdeklődés volt akkor, hisz tanfolyamra sem mehettem. Aztán végül addig kerülgettem a nagy Őt – immár Ferihegyen is – hogy bár leginkább járműipari formatervezőnek készültem érettségi környékén, végül repülőműszaki lettem. A lelkesedés, a fertőzés legalább felerészben Határhegynek köszönhető, az önszorgalomból szerzett tudás, a vitorlázás elmélete, szeretete és megértése pedig kísérte a pályámat nagygépesként is.

2014 – a nem tudjuk mi éve

Nem egyedi eset az enyém természetesen, de segíthet megérteni, hogy bár elég messzire vetődtem onnan felnőtt koromra, miért foglal különös helyet a szívemben a reptér sorsa. Ha nem is annyira közvetlenül, mint a Malév elvesztése, de LHHH bezárása olyan megrázó élményt jelentett számomra, amit egyszerűen nem tudtam valós eseményként feldolgozni, és folyamatosan reménykedtem, hogy a helyzet visszafordítható.
Máig nem tiszta, kinek és miért pattant ki az agyából az ötlet, hogy a repteret azonnal el kell venni a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület kezeléséből. Az MNV meglehetősen sajátos módon gondolta “birtokba venni a repülőteret” ami információink szerint pl. olyan apróságokon bukott el, hogy minek a kulcsai vannak a klub kezelésében és egyáltalán a repülőtérnek mint olyannak vannak-e kulcsai, amit át kell adni, és milyen indokkal és hogyan veheti birtokba a repülőteret képező szabad mezőt az MNV. A hivatal indokként az üzemeltetési szerződés nem teljesülésére hivatkozott, és valóban jelentek meg hírek a létesítmény fenntartásának költségeit hiányosan igazoló elszámolásokról az ügy kapcsán, amelyeket később ismereteink szerint a klub pótolt. Az átadás mindenesetre az MNV által felhozott indokok tisztázatlansága miatt nem történt meg. Az üzemelés átmeneti folytatását pecsételte aztán meg a légügyi hatósági engedély bevonása, ami szintén minimum kérdéses indoklású volt, hiszen az MNV által támasztott bizonytalan helyzet lett a jogalap, ami ellen a repülőklub fellebbezett, és a hatóság korábban ennek alapján hagyta is üzemelni a repteret a döntésig. Azután mégsem.

Jó négy év további hercehurca

És innentől hiába folyt a bírósági eljárás, egy halott repülőtér nem lehet otthona egy klubnak. Az MSE klub illetve a tagság, a gépek más repülőtéren kellett hogy folytassák, ami eleve pénz, plusz az MNV felhívta a figyelmüket, hogy a terület karbantartása azért még továbbra is az övék.  Ide tartozott a hatalmas, Natura 2000-es természetvédelmi besorolású terület rendszeres nyírása is, ami önmagában többmilliós tétel.
Bonyolította a helyzetet, hogy az MNV által hivatkozott korábbi levelezések óta az akkori klubelnök elhunyt, így akár lehettek is kézbesítési illetve tudomásul vételi problémák, akadályok a klub igazolt ráfordításait tisztázó levelezésben.

Idén áprilisban végül a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) az MSE repülőklubnak adott igazat, ám nem rendeződött minden azzal, hogy sem a szerződés felmondását, sem a terület azonnali birtokba adását célzó intézkedést nem találta jogszerűnek a testület.  A vagyonkezelői szerződést  ugyanis rendes felmondással is meg lehet szüntetni bármikor. A pereskedés önmagában nem hozott tehát teljes eredményt.  Mindazonáltal az időközben cserélődött MNV vezetés, illetve az ügyhöz közelálló forrásunk szerint egy magas rangú kormánytisztviselő is hajlott az ügy kedvező lezárására, így került végre fény az alagút végére.

Összefogás

Nem, nem a politikai kamubarátságokról beszélek most, hanem egyfajta érdekes keverékéről a lokálpatriotizmusnak, a repülős összefogásnak, a 80 éves történelmi hagyományok tiszteletének, és meglepő módon a regnáló hatalom egyes már említett tisztviselőinek egy irányba mutató tevékenységéről is. Az évek során a repülőteret tönkretették a helyiek kutyákkal, járművekkel, az egyenetlenségek visszatöltése komoly feladat lett.  Forrásunk szerint – bár igyekeztek a még nem teljesen eldőlt újranyitást lehetőleg titokban is tartani, – azért az előkészületek láthatók voltak. Érkeztek felajánlások is segítség is, és főképpen intenzív érdeklődés a helyiek részéről, akik szerették, és a megszüntetés óta hiányolták a repülést.

Végül 2019 november 16-án 10 felszállással megkezdődött a repüzem. A szakma, az egyesület hitetlenkedve örül, és azt gondolom, hogy ez az öröm most egy olyan dolognak szól, ami egy icipicit javíthat a magyar repülés mostohagyerek mivoltáról kialakult képen. Már ami a hivatalokat illeti… Volt itt szó persze arról, hogy egy narancs vagy akár piros színű párt vállalkozó haverja nézte ki a területet, és mindenféle lakópark és golfpálya elméletek terjedtek az amúgy nem beépíthető területről. A helyzet azonban úgy néz ki, hogy az ügy kipattanásakor már a fideszes önkormányzat eleve szerette volna visszaállítani a reptér státuszát, de az új, baloldali önkormányzat is inkább segítő szándékkal áll a helyzethez.

Magyarosch fanyalgás

Még talajt sem értek a csendben suhanó gépek, máris elindult a lakók, főképp a kevésbé régóta ott lakók részéről a területi facebook csoportban az ellenkezés. Olyan súlyos problémák kerültek elő, mint hogy a fejünk felett repkednek, meg hogy zaj van (!), és hát hogy hol lehet majd sétálni, különösen kutyákkal… Tegyem hozzá, jómagam repülős is. kutyatulajdonos is vagyok, de sosem kellett egy repülőtér ahhoz, hogy a kutyám egy gödröt ásson a saját kertünkben vagy netán otthagyja szerény művét a fűben. Mondjuk mi össze is szoktuk szedni … A reakciókban és főképp a repülőtéren ugyanakkor a lakók fentebb is említett lelkes támogatását lehet érezni. Várhatóan tehát mégis inkább barátságos közegbe térnek vissza a repülők Határhegyre, ami szintén örömteli hír.

A jövő mégis előre mutat

A Magyar Vitorlázórepülő Szövetség tréfás üzenetben de szintén üdvözölte az üzem újraindulását:

A jelen újraindulás azért még nem sétagalopp. Az szűkös pénzügyi állapot miatt a repülőtérnek egyrészt szüksége van a visszatérő tagságra és gépekre, de ismereteink szerint a repülőtér részt vesz a légierő kadétképzési rendszerében is, ami első körben 15 főt és az ő képzési költségeiket jelenti. Ennek kapcsán kérdeztem forrásunkat, hogy remélhető-e, hogy ezáltal kicsit visszatér a mostanában olykor lazulni látszó repülőfegyelem a kezdő pilóták képzésébe, még ha nem is olyan katonásan, mint a régi (MHSZ) időkben.
Beszélgetőpartnerem csak annyit mondott: fegyelmezett munka, sorakozó és tisztességes kiértékelés már most is volt.

– PAN –

Címfotó: Fortepan – adományozó Mészáros Zoltán.