Új szakaszban a Malév GH ügy – Ismétli-e magát a történelem?

 

A mai jegyzetben nemcsak a manapság gyakran emlegetett Malév csődre célzok. A Malév GH egyfajta ostromállapotban van. Annyi ideje és annyi irányból próbálták már elsüllyeszteni, hogy azt tételesen felsorolni is nehéz. E mellé a média elég jól behatárolható része is igyekszik a lehető legnagyobb bizonytalanságot fenntartani a kiszolgálócég körül – nem visszariadva a nyilvánvaló dolgok masszív eltorzításától,  félretálalásától, más tények “elfeledésétől” sem.

Szalagcímben kész tényként kezelik egyes ún. vezető orgánumok a Malév leánycég elleni felszámolást úgy, hogy az ezt célzó Budport kezdeményezés kapcsán eljárási eredmény nincs. Egyéb történések is nemritkán hamisan, vagy túldimenzionálva kerülnek az olvasók elé korábbi hitelekről, támogatás miatti EU-s feljelentésekről és egyebekről. Van persze, ahol a szerző inkább nem vállalta a szignóját sem, de van ahol pontosan látható, ki a felelőse a féligazságok minél intenzívebb és gyakoribb tálalásának. Amellett, hogy ez szomorú képet ad a mai magyar sajtóról is, van egy rövidebb és egy hosszabb távlatú olvasata is. Ha csak hetekre nézünk vissza, akkor arról van szó, hogy a Malév GH lerúg magáról olyan alvállalkozói szerződéseket, amelyek az egyik fő tevékenységét érintik és amelyek létrejöttét egyébként szakmai tények kevéssé indokolták. Erről pl. nem esik szó a sajtóban, miközben az MGH életképtelenségéről annál több. Pedig a korábbi cikkeinkben részletezett menedzsment hibákon és összefonódásokon túl azon is érdemes lenne elmélázni, hogy a folyamatos veszteség a Malév GH oldalán, és a kiszervezett tevékenységek Budport/AS nyeresége nincs-e legalább részleges összefüggésben egymással. Nem logikus-e a tevékenység saját kézbe vétele és a szerződések újratárgyalása …
Merthogy a Malév GH végre megindulni látszó átszervezése – pl. az EU előtt – az ilyen dolgokban is meg kell nyilvánuljon, sőt… Épp az ilyenekben.

Az eddig békésen ácsorgó, tőgyét lógató, lassan kiüresedő állami cég hirtelen ficánkolása mindenesetre nem tetszik az alvállalkozónak, aki most igyekszik inkább elpusztítani a Malév GH-t, ha már őt kitették a szerződési láncból. A ‘kiszolgálás biztonságával’ indokolt lépést, amelyben a Budport egy MGH-s tartozást vásárolt fel a Airport Security rakodócégtől, mára nehéz nem ellenséges műveletnek látni. Ezután kezdeményezett felszámolási eljárást a Budport, vagyis saját ellenkező értelmű kijelentését is meghazudtolta Galgóczy vezérigazgató.

Valójában nem most először érezhető egyfajta trójai faló effektus az ügyben. Mikor a Malévvel együtt megzuhant piacon – akkor még csak részfeladatokkal – megjelent a Budport sokadik kiszolgálóként, sejthető volt, hogy valójában az MGH helyére törekszik. Ebben alighanem partnerekre is talált, másképp nehezen értelmezhető az a sebesség, ahogyan bekerült a repülőtér biztonsági területeire is. A Budport és az ex-Malév/MGH-s Limburger kapcsolatát is többször feszegettük. Az akkoriban kevésbé alákérdezős ferihegyi szaksajtó is bolygatta a kézenfekvő kérdéseket, de aztán az eredeti cikk eltűnt. A helyén megjelent barátságos beszélgetésben is hárította Galgóczy a feltételezést, hogy valójában a meggyengült Malév GH-t szorítaná ki. Kvázi pletyka címkét kapott a kérdés, amely azóta soha többé nem merült fel a portálon.

A dolog aztán kristálytisztává vált, mikor egyszer csak beruházott egymilliárdot a Budport repülőtéri kiszolgáló- illetve rakódóberendezésekbe.  Most persze azért kérdés, hogy mi is lesz ezeknek a dolga, mi lesz a dolgozók dolga. A cégmérleghez és a handlingben elérhető árrésekhez képest is masszív Budport kapacitásfejlesztési koncepció innen nézve szintén – mondjuk így – “valamelyik” versenytárs bukására épülhetett. Kérdés mennyiben volt ez biztos bármikor is.  De úgy tűnik, kényes dolgokat csak bizonyos cégekről írnak le a sajtóban akár hetente kétszer, másokról nem.

Nagyon nehéz ugyanakkor korrekt adatokhoz jutni ebben a helyzetben, bár folyamatosan dolgozunk ezen. A Budportot és az Airport Securityt is kerestük – hiába.  A Malév GH-t érő támadások ellenére rendszeres, kvázi folyamatos hallgatásról a tulajdonost kéne kérdezni. Ha mégis megnyilatkozik az MGH olykor – pl. támogatás ügyben, – az viszont sajnos nem száguld végig az MNO-Alfahír-Index-Napi.hu-HírTV-Airportal-444…stb. címlapokon úgy, mint a vészjósló szalagcímek.

Meggyőződésem, hogy egy nem kis részben kommunikációs vonalakon zajló ketrecharcban csendben ülni, nem megnyilvánulni hiba. Fel sem venni a kesztyűt ilyenkor felér egy fél fegyverletétellel. A hajdani Malév is ezt a “stratégiát” követte. Nem vált be. Meg kell találni azokat a csatornákat, amelyeken át legalább csillapítható nemcsak a közvélemény, hanem a piaci, és nem utolsósorban a dolgozói hangulat feszültsége is. A bizonytalan légkör fenntartása kizárólag az ellenfél érdeke.

Márpedig ellenfél biztosan marad, ahogyan majdnem biztos, hogy a négy kiszolgálócég viszont nem fog tudni tartósan megmaradni.  Sok múlik a következő hónapokon. Ami itt most számomra látható információ, az alapján úgy tűnik, az MGH menthető, és a folyamat első látható jele ma itt van. Semmi nincs még lefutva, de az irány úgy tűnik, végre jó. Sok múlik azon is, hogy a tulajdonos akár közvetlen pénzeszközökkel, akár egyéb műveletekkel hogyan képes úgy segíteni, hogy az jogilag ne legyen sikeresen támadható sem itthon, sem az EU-ban.

A dolgozói körök persze mint minden nehézséget, a fejük felett csattogó médiacirkuszt is megszokják. Még most is jól tapintható valami abból a lojalitásból, ami annak idején a Malévet övezte.
Tegnap hajnalban a Malév GH gond nélkül bekezelte és lezárta az első Budport nélküli Wizz járatot, és a gép rendben elindult, ahogy a későbbiek is. Rajtunk kívül úgy tűnik, legalább egy említés szintjéig senki nem volt kíváncsi az eseményre a médiából.
Akikkel az MGH-nál tudtunk beszélni, ők bizakodók, sőt büszkék. A cégvezetésben is bíznak. A sokadikban. És abban is reménykednek, hogy valaki végre rendet tesz a magyar repülőszakma ezen szegletében legalább.

Mindenesetre bűn lenne a tapasztalt emberi erőforrások és a szándékok ilyenfajta együttállását elszalasztani.
Persze a történelem ekkor is csak ismételné önmagát …

– PJ –