A Malév ügy utórengései – Strasbourg a tüntetések blokkolásáról

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának nemrég jogerőre emelkedett ítélete a gyülekezési jog mint alapjog megsértése miatt marasztalta el Magyarország kormányát, illetve ezen keresztül az eljáró rendőri és bírósági szerveket. A Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet (LESZ) és vezetője, Csorba Attila kezdeményezte az eljárást Strasbourgban még a 2012. október 17-ére tervezett tüntetések hatósági tiltása okán. A Bíróság a LESZ javára hozott döntésében megállapította a gyülekezési jog sérelmét, valamint kötelezte az alperest per költségeinek megtérítésére. A döntés elérhető angol nyelven ITT.

Tűzoltás mindenáron?

A történet közvetlen folyománya a Malév agóniáját övező zavaros ügyeknek. A törvényes kereteken áthajló módon zajló leépítések és átszervezések, a Malév leányvállalatok indokolatlan elsorvasztásával fenyegető vezetői döntések, alvállalkozókkal folyó homályos ügyletek jogos aggodalommal töltötték el a dolgozókat és érdekképviseleteiket. E folyamatok máig hatnak, viszont a csődöt övező intézkedések 2012-ben több megmozduláshoz vezettek volna az utazóközönség szeme láttára.

Az első ilyen szakszervezeti demonstrációt mindjárt maga a Budapest Airport tiltotta le 2012 tavaszán, amely az akkori repülőgép emlékpark előtt, valójában senkit nem zavarva jött volna létre. Bár az intézkedés szerencsésnek vagy korrektnek nem igazán mondható, magáncég lévén kötelezni nem lehet a repülőteret a hasonló helyzetekben.

A dolgozók helyzete ugyanakkor később sem javult, a végkielégítések ügye is megrekedni látszott. A dolgozói képviseletre vonatkozó törvények megkerülésével zajló bércsökkentések, a kiszolgálói elbocsájtásokkal párhuzamosan a repülőtérre beengedett, semmiből érkezett új kiszolgálócég (Budport) nehezen értelmezhető felbukkanása folyamatosan fenntartotta az igényt arra, hogy a közvéleménynek és az utasoknak kimutassák a dolgozók a növekvő elégedetlenségüket. Ennek keretében szervezte a LESZ a 2-es terminálokhoz vezető út mellé azt a demonstrációt, amelynek keretében részben transzparensekkel részben szórólapokkal tájékoztatták volna az arra közlekedőket a repülőtéri dolgozók problémáiról.

Az út mentén is tilos lenne? KRESZ és egyéb kifogások

Egészen más a helyzet, amikor nem magáncég, hanem az államgépezet hivatali szervei igyekeznek szőnyeg alatt tartani az ország kapujában nyilván kellemetlenül mutató dolgozói demonstrációt. Márpedig nehéz másképpen értelmezni a Monori Rendőrkapitányság tiltó intézkedését. Még furcsábbá teszi a határozatot, hogy a demonstráció előtti egyeztetésen a repülőtéri rendőrség (RRI) is részt vett. Helyismeretükhöz kétség nem férhet, a sajátos indoklás emiatt aztán különösen érdekes. A Budapest Környéki Törvényszék aztán azonos értelmű határozatban szintén ragaszkodott a furcsa kifogásokhoz. A hivatkozásokban pl. olyan tételek szerepeltek, mint hogy vészhelyzetben a repülőtér nem lenne megközelíthető, illetve hogy az esemény akár teljesen elzárhatja az utat a repülőtér felé.

Hozzá kell tennünk, hogy lapunk hasábjain nem szokás bírósági munkát kritizálni, azonban aki ismeri a repülőtér környékét, az elsőre látható helyi adottságok alapján kilógni érzi azt a bizonyos lólábat. Strasbourg csak megerősítette ezt a megérzést.



Érdemes egyébként emlékezni, hogy más esetekben még akár félpályás útlezárásokat is gond nélkül engedélyez a rendőrség még akkor is, ha az adott terület másképpen nem, vagy csak nagy kerülővel érhető el (pl. félpályás hídzár). Jelen esetben azonban semmilyen sávlezárást nem kezdeményeztek a szervezők, kifejezetten csak az út melletti padkára, illetve a forgalom elől elzárt területekre kért engedélyt a LESZ.

A strasbourgi ítélet

A nemzetközi bírócsoprot többségi megállapítása szerint az állami szervek tiltó intézkedése, a közlekedési szabályokra, a közúti biztonságra való hivatkozása illetve a vészhelyzetre vonatkozó spekulációja nem állja meg a helyét. Főképp úgy, hogy azzal a gyülekezési jog radikálisan korlátozható lenne, miközben a szervezők külön deklarálták, hogy nem kívánnak jelentős zavart okozni a forgalomban. Az ilyenfajta demonstrációk szükségszerűen hatással vannak a forgalomra, ám a bejelentett 50-100 aktivista legfeljebb kétórás jelenléte az út mellett nem jelent olyan biztonsági vagy közérdek sérelmet, amit az állam ténylegesen alá tudott volna támasztani. A strasburgi bírák ugyanakkor kitértek a repülőtéri helyszín szimbolikus mivoltára, ami indokolta, hogy az ott dolgozók ragaszkodtak hozzá.

Két részlegesen eltérő különvélemény is született egyébként a bírósági dokumentum szerint. Az egyik az ukrán a luxemburgi és a svájci bíráé, amelyben úgy látják, hogy bár sérült a gyülekezési jog, a rend fenntartásához szerintük szükség volt erre.
A különvélemény azonban nem veszi figyelembe pl. a magyar alkotmánybíróság vonatkozó határozatát (75/2008. (V. 29.) AB) amely egyértelműen súlyozza a gyülekezési szabadság jogos korlátozását olyan esetekre, amelyek valóban ellehetlenítik a közlekedést, ésszerű keretek nélkül. A szóbanforgó a rendezvény azonban nem erről szólt, bejelentése pedig egyben azt is jelenti, hogy a rendezvényt annak engedélyezése esetén a rendőrség biztosítja is.

A másik különvélemény (magyarul itt olvasható) az állam anyagi kártérítési felelősségét firtatja. A beadvány ugyanis eredetileg tartalmazott egy nem vagyoni kártérítési tételt is, azonban a bírák többsége azt leszavazta, mondván az állam jogsértésének megállapítása elegendő az igazságtételhez. A Bosznia-hercegovinai és litván bíró azonban a strasbourgi joggyakorlat egységesítését hiányolja azon államok esetében, amelyeknek saját jogrendszerükben mentesítik az államot a kárpótlási felelősség alól. Ha szigorúan a matematikát nézzük, az emberjogi szabályzásba ütköző döntés az államnak így szinte semmibe nem került, ami nem igazán visszatartó erő.

Kicsinyesség a szűkülő korlátok közt is…

Miközben a csőddel közvetlen összefüggésben lévő dolgozói kártalanítás még mindig nem került nyugvópontra és számos más nyugtalanító ügy zajlik a repülőtéren ma is, a Malév leánycégeknél és a reptér más területein dolgozók szervezkedési szabadságának korlátozása szinte mellékszálnak tűnhet. Vállalati szinteken egyre nyíltabban lehet találkozni intézményes visszaélésekkel, korlátozásokkal, tiltásokkal a témában. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a magyar politika és törvényhozás évtizedek óta folyamatosan, nyirbálja a munkavállalói jogokat, egyáltalán nem mindegy, hogy a megmaradt érdekérvényesítési eszközöket legalább az állam hagyja-e érdemben használni. Valójában szomorú, hogy ilyen ügyekben is el kell menni az európai bíróságokig.

Csorba Attilát is megkerestük a strasbourgi döntés jogerőre emelkedése után. A LESZ vezetője örül, hogy végül ezen az európai fórumon sikerült érvényt szerezni a vonatkozó emberi jognak, mert ezzel egyértelmű iránymutatás is született a jövőben szervezendő megmozdulásokat illetően. Ugyanakkor nem titkolta véleményét amiatt sem, hogy a hatóságok ezzel az átgondolt döntéssel hosszú évekre korlátozták a repülőtéri dolgozók szervezkedési jogának szabad és rendeltetésszerű használatát.

– PAN/Légiközlekedés Online –