Poggyászosztályozó túlterhelés – Meglepte a repülőteret, hogy lesz nyári forgalom…

… A Budapest Airport viszont hisz a dolgozók helytállásában. Mitagadás, ez olcsóbb, mint a megfelelő beruházás. Miután eleve kinőtte a poggyászkezelési kapacitást a repülőtér forgalma, a legnagyobb nyári hőségben vezette be a Budapest Airport azt a “megoldást” amely a fizikai munkaterhelés rendkívüli növelését jelenti a dolgozók kárára. Kockázetelemzések nincsenek, ígéretek a meg nem történt rendszerbővítésre viszont vannak.

A probléma alapja a túlterhelt “BHS” (baggage handling system), amelynek használatáért természetesen a kiszolgálócégek fizetnek járatonként és csomagonkénti bontásban is a repülőtérnek. A rendszer úgy lett kiépítve, hogy a csomagokat a szalag mellé állva csak át kelljen emelni a poggyászkocsikra (dolly), így a fejenként akár 20-30 tonna átrakása egy ismert és tervezhető terhelést jelentett az ott dolgozók számára.  Ennek ellenére a munkahelyi sérülésekre vonatkozó, birtokunkban lévő kockázatelemzések így is mutattak ki problémákat, amelyek elsősorban a poggyászok súlyával, a mozgatásukhoz szükséges testtartás kockázataival kapcsolatosak. A munkavédelmi kockázatelemzések különböző kiszolgálók dokumentációjához készültek ugyanarról a BHS rendszerről, elméletileg objektív módszerekkel. A köztük lévő eltérések is külön cikket érdemelnének, de a mostani probléma jóval komolyabb ennél.

Az új rendszerben ugyanis a dollyk ráadásul nem közel a szalaghoz, hanem merőlegesen illetve akár két sorban is állnak a rendszer mellett. Így nem egyszerűen átemelni kell a poggyászokat, hanem akár két kocsihosszt gyalogolni minden egyes darabbal. A kettő közti különbség általános iskolai fizikapélda is lehetne. Természetesen ez egy irodából nézve akár egy munkahelyi fitness edzés is lehet, ám a rakodási munkaterületen nemhogy légkondicionálás nincs, de a felforrósodott betonon még légmozgás mellett is bármikor 40°C fölé megy a hőmérséklet … A csomagosztályozóban a kemény fizikai munka klímakörnyezetéről egy megbízhatatlan szellőzőrendszer “gondoskodik”… A feltételek tehát egyáltalán nem sportszerűek…

Készségesek a szakszervezettel a kiszolgálócégek – nem véletlenül

A LESZ szakszervezet bekérte az új technológiát minősítő munkaegészségügyi kockázatelemzéseket az érintett reptéri cégektől, azonban ilyet már csak azért sem tudtak prezentálni, mert a Budapest Airport hamarabb vezette be a rendszert, mint ahogyan azt hivatalos formában a kiszolgálók asztalára tenné. Nem az első eset ez. Ugyanez a “módszer”  jellemezte például annak idején a fapados – sörsátras technológiát is. “Az eljárásrend kidolgozása, a helyiség infrastruktúrájának átalakítása a repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. által történik, a földi kiszolgálók csak tájékoztató-konzultáció jelleggel kaptak információt a változásokról.” – írja az egyik kiszolgálócég forgalmi igazgatója. A levelezésben azonban feltűnik, hogy a repülőtérnek kiszolgáltatott cégek gyakorlatilag azonos tartalmú választ adtak a szakszervezetnek. Saját maguk nem konfrontálódnak a Budapest Airporttal, hiszen függenek attól, viszont az embertelen viszonyokat ők is látják. Ez ellen fellépni, a munkakörnyezet javításáért kiállni pedig most már úgy tűnik, inkább a szakszervezet tud, mint a reptérnek a kulturált munkahelyekért fizető kiszolgálócégek. Sajátos helyzet.

Ennek megfelelően a szakszervezet a teljes poggyászosztályozói rakodási folyamat kockázatelemzését kéri. Ebben részt is kíván venni, hogy javuljon, a rendkívül nehéz fizikai munkát végzők helyzete. 

Ígéretekben nincs hiány

A repülőtér maga sem szolgált természetesen kockázatértékelő dokumentummal, viszont a levelezés szerint rendelt mobil görgősorokat, amivel legalább a teher cipelését lehet csökkenteni a plusz gyaloglás közben. Ezeket július végére ígérte. A beszerelés előkészületeinek már látszania kéne…

Az ígéretek része az is, hogy jövőre (!) készül egy ideiglenes (!) plusz poggyászosztályozó a SkyCourt udvarán…
Szintén ígéret volt, hogy a kb. egy hónapja üzemelő új, munkabiztonság szempontjából kérdőjeles rendszer valójában csak egyhetes próbaüzem. A repülőtér ehhez képest a mai napig “próbaüzemelteti” a rendszert anélkül, hogy kiadott technológiát, kockázatelemzést produkált volna a fából vaskarika rendszerre.
A munkabiztonsági feltételeket azonban nem lehet félretenni egy próbaüzem címkével sem.

Bár a repülőtér láthatóan megúszásra játszik, hogy valahogy keresztülverje ezt a nyári szezont is a rendszeren, a nagy kérdés az, hogy ha nincs semmilyen kockázatelemzés, hogyan dönt a Budapest Airport az új “találmány” működőképességéről.

Máshol is volt ésszerűsítés – emberségesen

A cikk írása közben bukkantunk az alábbi rendszerre, ahol láthatóan a hatékonyság nem feltétlenül jelent káoszt és túlterhelést. A kocsik ebben a rendszerben rézsútosan állnak a szalag mellé. Több is fér el, nem kell kézzel mozgatni a kocsikat, mert könnyen rá lehet állni a kihúzáshoz. Biztonságos, hatékony és emberséges megoldás. Kétségtelenül nem növeli duplájára az egyetlen szalag kapacitását.
Nálunk ugyanis már úgy működik a rendszer, hogy külön dolgozó állítja élére a bőröndöket a szalag elején, hogy mégtöbb férjen a pályára.
Jerseyben más elképzelések vannak a hatékonyságról és a munkakörnyezetről:

A technológia is halad, igaz, meg kell venni

Komoly előrelépés volt az elveszett csomagok elleni küzdelemben a mobil vonalkód-olvasók rendszeresítése. A sok éve kifejlesztett egykezes berendezések alapjában raktári készletkezelési munkához valók. Problémájuk egy intenzív rakodási feladat közben, hogy folyamatosan elfoglalják a rakodó egyik kezét.

A korszerű technika mára a közepes okostelefonok áráért lehetővé tenné, hogy akár egyetlen ujjra húzható, vagy robusztusabb, kesztyűbe épített berendezéssel dolgozhasson a rakodó.

A nagyobb, esetlenebb fogású csomagokat így két kézzel kezelhetné, ami megint csak nagy jelentőségű lépés lenne a tonnányi rakományok megmozgatása közben.

A mai állapot rossz a dolgozónak, az utasnak is, de a repülőtér spórolhatott

Vélhetően  – miután rosszindulatot nem feltételezünk senkiről – a legnagyobb gond az, hogy egy íróasztal mügül a fizikai munka természetét nem ismerve sokkal könnyebb a dolgozók egészségét veszélyeztetni, mint beállni egy valódi próbaüzembe, odamenni a szalaghoz, fél kézzel rakni a bőröndöket, miközben a másik kezünk foglalt a kódolvasó miatt, eközben pedig egy fél fordulat helyett menni minden egyes csomaggal métereket. Mindezt naponta és fejenként akár több tucat tonnával elvégezve.
A helyzetet bonyolítja, hogy a repülőtér felkészületlensége miatt jóelőre láthatóan kialakult kapacitáshiányban egymást kerülgetik a dolgozók az új akadálypályán.
Ha ez nem lenne elég, több kiszolgáló dolgozója kéne dolgozzon egymáson és a keresztbe rakott kocsikon keresztül.  A repülőtér forrásunk szerint erre azt mondja a cégek dolgozóinak: boltoljátok le egymással.
Ebben peresze a túl sok kiszolgálócég repülőtér általi beengedéséve kialakult irreálisan alacsony vállalási díjak, ezáltal az extrém gyenge bérezés, magyarul a létszámhiány is hibás. Most ugyanis gyakran egy dolgozó több járatot is ellát.
Mindezek után természetesen – bár joggal várná az utas a minőségi munkát – ilyen körülmények közt nehéz garantálni, hogy hímestojásként fogják a rakodók a csomagokat kezelni. Ha valaki megpróbálja ezt a munkát egy órán keresztül csinálni a szalag mellett, hamar rájön, hogy a csomagot dobni egyszerűbb és kevésbé fárasztó. Főképp a tizennegyedik aznapi munkaórában.
Hogy ki a hibás ilyenkor? Természetesen a rakodó, akiről hónapokig kizárólag azt cikkezik a magyar lapok, hogy lop, miközben ha épkézláb bért akar hazavinni, havonta 25-27 napot dolgozik.
Ha pedig sok lesz az utaspanasz a csomagsérülések, elkeveredések miatt a tömegfuvarozó légitársaságoknál, a Forbes állandó rovatában majd megjelenik egy újabb PR-cikk vezérigazgatóval, aki a handlingre mutogat.

Huszonöt milliárdos osztalékkifizetés, miközben rogyadozik az infrastruktúra?

És bár sok dologban nehéz egyetérteni a fapados vezérek fapados megfogalmazású nyilatkozataival, nem a légitársaságok kérték, hogy ne legyenek emberi munkakörülmények és infrastruktúra sem, viszont a járatonkénti kiszolgálásért keveset fizetnek most is. Mégsem lehet kizárólag a társaságokra és az olcsó utazókra tolni a dolog felelősségét. A repülőtérnek ugyanis megéri a bányakörülményeket fenntartó rendszer. Gyűlik a nyereség a végletekig túlterhelt infrastruktúrában is.  Pontosabban gyűlne, ha a repülőtér tulajdonosa nem venné ki az utolsó fillérig… Ez az összeg úgy egy fél vadonatúj terminál ára, ám arra nem jut belőle hogy megszűnjön pl. ez a balkáni színvonalú megoldás.

(A repülőtér területén uralkodó munkakörnyezeti állapotokról, történelmileg ott felejtett ideiglenes konténervárosról és kísérőjelenségeiről  külön cikk készül.)

-PAN-