Tupoljev keresztelő Ferihegyen – Dr. Fülöp András emlékére

“Mindig bizalmas viszonyban voltam a gépekkel, sokszor megsimogattam sima tapintású szárnyukat, törzsüket, amikor nem láthatták kíváncsi szemek. Valahogy megmaradt bennem az a tisztelet, melyet nagyra becsült öregeink plántáltak belénk személyes példamutatásukkal.” – E sorokat nem mai repülőemberek írták, hanem a Malév egykori főpilótája, repülési igazgatója, Fülöp András jegyezte le saját könyvében (Szarvasbikák, gépmadarak – Typotex 2007). A gondolat azonban most visszaszállt a szerzőjére, és egyfajta ki nem mondott lényegként hatotta át a szombat délutáni eseményt az egykori Malév betonon.

A minapi cikkünkben említett HA-LCA felújítási projekt sajtónyilvános bemutatkozási lehetősége is volt a repülőgép névadási ünnepsége, amelyen a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) meghívására vettünk részt. Az újságírók mellett a felújítás támogatóinak képviselői illetve régi malévesek, repülőtéri dolgozók is jelen voltak a Lufthansa Technik hangárja előtt. Nagy szeretettel fogadták a megjelentek dr. Fülöp András feleségét, Marikát is.

Nagy gép, nagy feladatok

Somogyi-Tóth Dániel az ötlet és az LKK egyik kitalálója röviden felvázolta a repülőgép kalandos eljutását az enyészet széléről a gondos kezekig – benne az adminisztrációs, tulajdonjogi és szervezési problémákkal, anyagi és fizikai segítők felkutatásával. A 90-es évek közepe óta álló gép körül minden kérdőjeles volt beleértve hogy egyáltalán mozdítható-e, hogy a gyakorlatilag zárt légtérben milyen biológiai veszélyforrások keletkeztek az évek folyamán… stb. Ugyanakkor már a projekt elején tudott volt, hogy a gép hiányos, ezáltal pedig donorokra, illetve alkatrész forrásokra lesz szükség. A cél nem csak a repülőgép helyreállítása, hanem általánosságban az LKK által kezelt gépek élvonalbeli minőségű megőrzése és egy világszínvonalú kiállítás létrehozása is.

Mindez persze maximális igényeket támaszt a Tu-154-es felújítással szemben is. Az időközben jogilag és fizikailag is megszűnt Malévre ma már nem lehet számítani, mégis azt lehet mondani, hogy – ahogyan előző cikkünkben is utaltunk erre – a szó legszorosabb értelmében ma is élő Malév szálak segítik a vállalkozást illetve az LKK-t. Az egyik ilyen Zsaludek Endre. Somogyi-Tóth Dániel szavaival élve “az ő önzetlen munkájának és évtizedekre előre gondolkodásának köszönhető”, hogy megmaradt többek között a repülőgépek korhű “egyenfestését” (livery) dokumentáló gyári anyag is. Voltak persze akadályok a régi anyagok pontatlanságával is, de ezeknek a kezelésében már rutint szerzett az Aeropark eszközeinek és repülőgépeinek festésekor az LKK csapat. Itt kell megemlítenünk Lőcsei Zoltánt és Győri Attilát is akik a helyes alapminták, a cégfeliratok  IATA logók, lajstromjelek… stb. rekonstrukciójában, vektorgrafikus kidolgozásában illetve elkészítésében segédkeztek többek között.  A korábban már bejelentett céges és önkormányzati támogatások mellett ismét szerephez jut a Malév ma is népszerű egykori vezére, Kovács Ferenc, illetve az R-BAG csoport és annak kapcsolatrendszere. Az egyik leglátványosabb és legfontosabb hiánypótlás a gépen ugyanis veszélybe került.

A görögök csak a szavukat adták, hajtómű végül máshonnan lehet…

Ahogyan azt külön információként jeleztük, a Thesszalonikiben ragadt, csukott futóval balesetet szenvedett Malév gép, a HA-LCR hajtóműveit az ottani repülőklub megállapodás szerint visszaadta volna a HA-LCA-hoz. A megállapodás magyar oldalon vállalt minden része teljesült ugyan, de a görög repülőtéren történt szevezeti és személyi változások közben a hajtóművek átadása úgy tűnik, meghiúsult.
Hiányoznak ezen felül kisebb alkatrészek a CéAladárhoz, de a komplett belső berendezés is. További segítség kell tehát a helyreállításhoz még akkor is, ha ezeknek egy része pl. a volt szlovák kormánygépekből az LKK kapcsolatain keresztül beszerezhető.
Kézenfekvő megoldás lehet tehát az alapprobléma áthidalására az igazi aranybányához, a nagyrészt leállított orosz Tupoljev flottához való hozzáférés. Az orosz szálak kiépítéséhez az R-BAG orosz partnere az AirBridge Cargo, illetve a két cég vezetőinek személyes barátsága jelent segítséget. Kovács Ferenctől úgy tudjuk, a munka ezen a vonalon már meg is indult a konkrét alkatrészforrások irányában.

Elnevezlek téged dr. Fülöp Andrásnak!

Magyar fülnek egy repülőgép kapcsán eleve furcsa ez a mondat, főképpen egyházi személyek szájából. Az újkori repülőhagyomány nálunk nem vette át a hajózásban szinte törvényszerű módot, ahogyan minden tisztességesebb vizi alkalmatosságnak nevet adnak és adtak régen. Magyar utasszállitó repülőgépen csak elvétve kerül sor ilyesmire. A Malév szolgálatban állt gépek közül ilyen volt a pápai áldással, 1991-ben elnevezett a HA-LEG (Szent István), majd a már szintén külföldön nyugdíjazott HA-LHA (Szent-Györgyi Albert). Ma létező gépeink közül a végül szintén Malév festést kapott HA-LIX tartozik e szűk körbe – immár Kármán Tódor néven.

A HA-LCA névadójáról, Fülöp doktorról szinte mindenki hallott, akinek köze van a magyar repüléshez, és ez nem véletlen. A katonai repülés és a korabeli politikai kézivezérlés környezetéből örökölt, valójában ki sem alakult, gyakran alacsony színvonalú polgári repülési kultúra időszakában lett vállalati főpilóta. A civil repülőszakma felemelését zászlóra tűző Fülöp András felismerte, hogy merre lehet és kell terelni a korábbi vállalati rendszert, szakmai szokásokat vagy akár az oktatást, – beleértve az utánpótlás nevelését is. Megszűntette az ekipázs rendszert, a kéz-kezet mos összefonódásokat, és komoly tanulnivalót tett a pilóták asztalára. Ezzel számos barátot és ellenséget szerzett, de tevékenységével végül nemzetközi színvonalra emelte a Malév repülőszakmai munkáját. Nem utolsósorban pedig egyfajta mércét állított akár a kollégák, akár a későbbi nemzedékek elé. Az ünnepségen a pilóták nevében rá emlékező Molnár Attila kapitány szavai is ugyanúgy a tisztelet hangján szóltak, mint a program nem hivatalos részében elcsíphető beszélgetésfoszlányok is.

A folytatás

A repülőgép megmentése tehát tényként említhető, és talán nem ügyetlen szóvicc, ha azt mondjuk, immár “neve van a gyereknek”. Ugyanakkor a munka dandárja még hátra van. A repülőgép végső állapotában egy üzemképes Nagytupoljev látványát fogja nyújtani. Hogy fedélzeti rendszerei közül mi lesz éleszthető és mi nem, arról még korai beszélni. Megpróbáltuk megtudni az egész projekt árát, de erre valójában nincs végleges kalkuláció a sok nyitott kérdés miatt. Az kétségtelen, hogy a támogatói segítségeknek köszönhetően sokkal kevésbé terheli anyagilag az LKK kasszát a felújítás, mint amennyire az LKK csapat munkaidejét egyébként igénybe veszi. A végeredmény mindenképpen nagyközönség elé kerül majd, azonban a gép egyelőre a belső üzemi területen marad, tehát nem kerül az Aeroparkba. A repülőtér látogatói természetesen megtekinthetik, illetve szóba került olyan gyakorlatokhoz, munkafolyamat tesztekhez való alkalmazása is, ami a gép épségét nem veszélyezteti.

A cikk készítése kapcsán számos olyan kérdést tettünk fel az LKK-nak amelyek útján betekintést kaptunk nemcsak a gépmentési összefogásba, hanem a nonprofit szervezet történeti hátterébe és az ott dolgozók munkájába is. Jelen írásunkat tehát hamarosan újabbak követik, amelyekben az LKK-t és az Aeroparkot eddig kevésbé ismert oldalairól mutatjuk be.

– PAN –